• Hírblog
• Net
• Szoftver
• Hardver
• Telekommunikáció
• Biztonság
• Tudomány
• Történelem
• Üzlet
• Szórakozás
• Jog
• Űrkutatás
• Biotechnológia
• Archívum

• Mellékletek

• Anyádat blog
• Simonyi
• CES 2007
• Discovery
• Webisztán
• Új Windows
• Technaptár
• Hoaxkábel
• Digicam
• Prohardver

• Korábbiak

  • Kiskarácsony
  • Cebit 2006
  • Szilikon Vali

• Szavazások
• Minden idők legjobb számítógépes játéka

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

A központot az ELTE TTK hozta létre, hogy összefogja azoknak a matematikusoknak, fizikusoknak és más természettudósoknak a munkáját, akik speciális tudással rendelkeznek a képfeldolgozás és a számítógépes ábrázolás terén. A projektet a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal is támogatta.

Percenként 7200 kép

A hangzatos Vizualizációs Centrum név egy, az országban egyedülálló vetítőberendezést takar, amit Frei Zsolt asztrofizikus, a központ vezetője mutat be a sajtónak. A szerkezet működési elve látszólag emlékeztet a piros-kék 3D-szemüvegekére: itt is két, egymáshoz képest kicsit eltolt kép – a bal és a jobb szemnek szánt – jelenik meg a vásznon.

Míg azonban a piros-kék szemüvegnél a színek szűrésével korrigálnak és juttatják el a bal és jobb szembe a megfelelő látványt, addig a centrum vetítője 120 hertzes sebességgel váltogatja a jobb és baj szemnek szánt képet a vásznon, és a berendezéshez tartozó speciális szemüveg ehhez van szinkronizálva. Vagyis az egyik, illetve a másik szem előtt akkor nyit ki a szemüveg blendéje, amikor a neki szánt kép jelenik meg. Mindez másodpercenként százhúszszor történik meg, és ezt a villódzást dolgozza fel az agyunk úgy, mint egy színeit tekintve tökéletes, 3D-s illúziót (és ez okoz e sorok írójának némi fejfájást a bemutató végére).

Mindent a szemnek

A kanadai Christie Digital cég által gyártott két vetítő hátulról vetíti meg a több mint tíz négyzetméteres vásznat. A 2500*1050 képpontos felbontásra képes berendezés elölről ezüstözött üvegekkel tükrözi a megfelelő helyre a képeket, egyenletesen fényes látványt produkálva. A pontosan beállított rendszer igen érzékeny, már attól is el tudnak csúszni a két szemnek szánt pixelek, ha kézzel kapcsolják be a vetítőt, ezért a távirányító ebben az esetben nem csak kényelmi pluszt jelent.

A vetítők darabonként tízmillió forintba kerültek, az összes többi alkatrész pedig még egy tízes volt. Ez utóbbiak közül a Kaliforniában méretre gyártott vásznat érdemes kiemelni, ami ránézésre a világ legdrágább (négyezer dolláros) zuhanyzófüggönye, azonban annál speciálisabb anyagból van: elöl jeleníti meg a hátulról érkező képet, és az egyenletes fényesség produkálásában is szerepe van. A vezérlés és a beállítások már jóval olcsóbbak voltak, ezeket ugyanis az ELTE fizikus és informatikus hallgatói finomhangolták.

Molekulamérnökök álma

Az említett molekularács után egy repülőgép modelljével folytatódik a demó: a gép egyik motorja füstöl, a speciális szemüvegben teljesen hitelesnek tűnik a füst térbeli eloszlása. A linuxon futtatott rendszert kezelő hallgató ezután egy virtuális tájképet is megmutat, majd levetít egy, az univerzum szerkezetét tárgyaló 3D-s rövidfilmet. Amikor közel megyek a vászonhoz, úgy érzem, hogy a galaxisok a fejem mellett száguldanak. Aztán hátrahőkölök, amikor a vetítést záró, krómozott tehénmodell patája felém lendül, valóban meggyőző a 3D-hatás.

Frei szerint a rendszer többek között gyógyszermolekulák tervezésekor és a geoinformatikában (mindenekelőtt fúrások tervezésekor) jöhet jól, illetve minden olyan területen, ahol a háromdimenziós szemléltetésnek értelme van (például bolygómozgások szimulálásakor). Megfelelő kamerával felvételeket is lehet készíteni a rendszerhez, de a szakember szerint az illúzió csak akkor jön létre, ha közeli és távoli dolgok együtt szerepelnek a képen. "Ha egy lelátóról lefilmezek egy focimeccset, nem lesz 3D-s a látvány", magyarázza a centrum vezetője.

A központ a közeljövőben a szoftverhátteret szeretné bővíteni és 3D-s irányítóberendezések vásárlását is tervezik. Bevált technológia az infravörös fény és a fluoreszkáló érzékelők használata, ahol az érzékelők térbeli mozgatásával lehet változtatni a kép helyzetét. A centrum vezetői ki is próbáltak már néhány ilyen rendszert, de még nem találták meg a megfelelőt. A központ tehát még nem teljes, de Frei máris nyitott arra, hogy az ELTE a későbbiekben más intézeteknek is bérbe adja a Centrumot: "Az a célom, hogy a vetítő ne álljon itt kihasználatlanul."